Bölcsőtől koporsóig, és tovább – Különleges temetőkerítésért adtak hálát

Vigasztaló, Igét hirdető, visszafogott, egyedi, modern konstellációval üzeni a Mátyás király utcai temető kerítésén keresztül a Teremtő Isten: van remény. A Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség a temetőkerítésért és gyülekezeti zászlajáért adott hálát.

Vasárnap délelőtt 10 órától a Deák téri református templomban hálaadó sereg gyűlt össze. Az istentisztelet keresztelővel kezdődött, Moroz Kristóf Rudolf részesült a keresztség sákramentumában. Így ábrázolódott ki a teljes istentiszteleten a bölcsőtől a koporsói és tovább realitása.

Kiss József egyházmegyei főjegyző, újonnan megválasztott németi református lelkipásztor hirdette Isten szavát: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Az igehirdető elmondta, mennyivel több az Isten szeretete az ember szereteténél, mely az örök élet perspektívájában árad felénk.

Az igehirdetést követően vigasztalás következett, a gyülekezetben több családot is erősített a tény: lesz egy nap, amikor Isten mindent újjá tesz. Az ifjak énekén keresztül üzente ezt a Vigasztaló.



Rácz Ervin lelkipásztor elmondta a temető kerítésének a történetét: Szabó Lajos vállalkozó kezdeményezésére többen is elkezdte dolgozni az ügyön, hogy az amúgy is felújításra szoruló létesítmény egyedi módon újuljon meg. Fornvald Gréti tervei alapján aztán több kanyart is vett a történet. Bekapcsolódott és újszerűvé tette az ügyet, azt magáénak érezve: Butka Gergő. Kiss Kasza Miklós vállalkozó az alapokat és az oszlopokat valósította meg. A betéteken Bacsadi Attila a szigetlankai presbitérium és lelkes önkéntesek segítségével dolgozott. A kaput Balogh Zoltán adományozta. A Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT is támogatott. Ebben Magyar Lóránd képviselő segített. A Igéken a Makkai család faragta ki és világíttatta meg. Így olvashatják a járókelők el éjszaka is: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) „Sem halál, sem élet… nem választhat el az Isten szeretetétől.” (Róma 8,38-39). „Tudom, hogy az én Megváltóm él.” (Jób 19,25a) „Szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz Istenem, örökké.” (Zsolt 73,26)

Kereskényi Gábor polgármester hálával a szívében szólt a gyülekezethez, nemcsak azért, mert szavazatokat kapott tőlük, hanem azért mert együttérzéssel viszonyult felé a kampány idején, és nemcsak. Színvonalas, értékadó szolgálatok hangzottak el a szIGEt Ifjúsági Együttes és a Lanka Duó tolmácsolásában, valamint Kupán Erzsébet és Szász Anikó szavalatai által.



Zászlót, ezáltal profilt is kapott a gyülekezet. A logó egy vízcsepp, a zászlón pedig az alábbi Ige szerepel: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Jn 4,14) Valamikor, pár évtizeddel ezelőtt a téren, ahova időközben templom épült, egy kút volt. A környékről odajártak vízért. Ezt az életérzést talán ma sokan el sem tudják képzelni. Nos, a templom felépülésével, a helyzet annyiban változott, ma is oda járnak vízért. Élő vízért. Amit Jézus ad, betöltve lelkünkben az Isten alakú űrt. És végzi az Anyaszentegyház a lelki szemétszállítás és vízszolgáltatás feladatát.

Papp Krisztina kántornő csodálatos éneklésével tolmácsolta Isten áldását, majd a zászló szolgálatba is iktattatott, mögé felsorakozva vonult hitvallásszerűen Krisztus serege a temetőig, a 44. Dsida Jenő Cserkészcsapat vezetésével, ahol Pallai Béla görögkatolikus parókus és Kiss József református főjegyző mondott áldást.